Figyellek és igen, a legtöbbször azt hiszem látlak is Titeket.

Látom az álmatlan éjszakáitokat, a fáradtságot a szemetekben, a tejfoltot a ruhátokon, a kétségbeesést, hogy megváltozik az életetek egy újszülött babával. Látom a dackorszak nehézségeit, a bizonytalanságotok, látom, hogy apával őrülten hiányoztok egymásnak és azt is, hogy annyira szeretnétek nőnek érezni magatokat, legalább a fotózás erejéig… Imádok elfogadással figyelni rátok, imádom a történeteiteket és azt is ha valami IGAZI.

Minden kattintásommal azon vagyok, hogy az az egyszeri és megismételhetetlen pillanat, minden fent említett nehézséggel együtt, legyen igazán VALÓDI.